Az emberek jóhiszeműen azt vallják: ha valaki nyitott, az jó, ha könnyen ítélkezik, az rossz. De ezek is különbségek. Minden fekete vagy fehér? Jó tündér és gonosz boszorkány? Hol vannak a kedves ám de belül ugyanolyan ármányokkal is rendelkező személyiségek. Vagy mindenkiről ezek alapján kialakítunk egy megmásíthatatlan képet? 

Aki könnyen ítélkezik, túl gyorsan alkot véleményt. A könyvet sem a borítója alapján szabad megítélni, legalábbis is a mondás erre ösztönöz. Őszintén...mégis kinek lenne kedve elolvasni egy olyan könyvet aminek ronda a borítója és a még a címe sem túl frappáns. Anyáink, nagyanyáink és ősapáink is az ítélkezés ellen nevelnek minket, mondván: ez nem helyes dolog. Mégis, talán ezek az előítéletek azok a belső hangok, azok az intelmek amik figyelmeztetőleg hatnak ránk. Bármi is legyen a belsőnket nem tudjuk könnyen megváltoztatni. Ha valaki könnyen ítélkező típus, ő hiába hall bármilyen példa beszédet, akkor sem tágít majd saját véleménye mellől. Mégis, talán jobb hely lenne világunk ha lenne szürke is. Talán! Az emberi önérzetnek pedig több határa is van, így mindenkinek magának kell érzékelni mikor tud megálljt parancsolni a hömpölygő véleményének.

Rövid bejegyzés, rövid tanulság. Önismeret.