Mindenki akinek jelenleg a közeli, vagy távolabbi családjában él kisebb korú (1-6 éves) gyermek, az meg fogja érteni következő bejegyzésem és talán egy mosollyal a száján tisztázza önmagában a történetemet. Akinek nincsen ekkora szerencséje, hogy mindezt a cselekményt élőben láthassa, annak ajánlom figyelmébe a játszótereket és a parkokat. Hogy miért?

Úgy gondolom azoktól a csöppségektől tanulhatunk a legtöbbet magáról a szociális együttélésről, akik a lapátjukkal és egy jól irányzott mozdulattal a homokot a piros vödörben emelik, mit sem sejtve példás viselkedésükről. Na már nem az eszeveszett lapátolásról és a csendes munkásságról beszélek, amit akár a tűző napon is töretlenül végeznek. Nyilvánvalóan ez is fontos...de!

Az igazi konfliktus itt nem az anyagi helyzet miatt kialakult különbségek miatt, vagy a bőrszín, esetleg a vallási hova tartozás miatt alakulhat ki (ezt anyuka és apuka is lerendezheti egymás között). Ott és akkor amikor két kisfiú a homokozó felett, gyöngyöző homokkal egymásnak feszül egy sárga, teknős alakú homokozó formáért, ott érzi azt igazán az ember mi is az a féltés, a birtoklás és picit az önzés is. Mindezek számukra ártatlan érzelmek. Mégis minket egy pillanat alatt elvarázsolnak: "Józsika milyen mókás arcot vág, pedig Karcsika csak játszana a formájával. Ezek a gyerekek milyen apróságokon tudnak összekapni." És Karcsika...a játszótéri győztes felnőttként is ilyen akarnok lesz? Vagy esetleg kamaszként a nagymamának is ellenszegül majd, hogy ő már pedig azért sem eszik tökfőzeléket? Mert az iskolában Ádám sem eszik...és Ádám a menő gyerek....

Sok minden múlik a nevelésükön is, az hogy otthon a szülők milyen példával állnak a gyermekük előtt, vagy hogy éppen milyennel nem. Ebben nem is szeretnék állást foglalni, hiszen mindenkinek más az elfogadott. De mégis mennyire hat ki ránk, hogy anno a libikókán mi tudtunk a legtovább fent maradni, miközben kedves barátunk rázta azt? Senkit sem fog érdekelni. Mégis van mit tanulnunk arról a mini-közösségről, amit a gyerekek alkotnak maguk köré. Ott is lesznek akik nagyobbak, erősebbek, szebbek és jobban a többieknél, lesznek az átlagosak, és lesznek a elvonuló és magukban játszó vagy az ugró iskola kevésbé ügyes gyakorlói. De a probléma megoldásuk, a szülőkre való felnézésük, az hogy segítenek egymáson (még ha időbe és rengeteg csapkodásba is telik), hogy minden probléma után felállnak és megpróbálják újra.

Ezt kell megtanulni tőlük! Érdemes.